Sign In Sign-Up

Welcome!

Close

Would you like to make this site your homepage? It's fast and easy...

Yes, Please make this my home page!

No Thanks

  Don't show this to me again.

Close

    A pap az kíséretével az oltárhoz vonul, közben a nép vagy a kar énekli a Khorhurt khorín-t:

    Ó, mély, megfoghatatlan, kezdet nélkül való Titok! Te ékesítetted fel mennyei dicsőségedet a megközelíthetetlenség nászházává, összehasonlíthatatlan gyönyörűséggel ruháztad fel az angyalok karait.

    A pap az oltárlépcső előtt állva, keresztvetés után, kitárt karral, a segédkezőkkel felváltva mondja:

    A Szent Istenszülőért, Urunk, fogadd el esedezésünket és üdvözits minket. Amen.

    Diakónus: A Szent Istenszülőt és az összes szenteket kérjük, legyenek szószólóink a mennyei Atyánál, hogy kegyeskedjék irgalmazni és jóságával üdvözíteni teremtményeit. Mindenható Urunk, Istenünk, üdvözíts minket és irgalmazz!
    Pap: Fogadd el, Urunk, könzörgésünket a szent Istenszülőnek, egyszülöt szeplőtelen szülőjének közbenjárására és az összes szentekére,
    Vasárnap és az Úr ünnepein: valamint a mai nap ünnepe alkalmából.
    Szentek ünnepein: valamint az[ok]éra, aki[k]nek emlékét ma tartjuk.
    Hallgass meg, Urunk, és irgalmazz! Bocsáss meg, engesztelődjél meg és engedd el bűneinket! Tégy méltóvá bennünket, hogy hálaadással dicsőíthessünk téged a Fiúval és a te Szentlelkeddel egyetemben, most és mindenkor és örökkön örökké. Amen.
    Pap, összetett kézzel, meghajolva: Megvallom Isten előtt, és a szent Istenszülő és az összes szentek előtt valamint előttetek, atyák és testvérek, minden bűnömet, amit elkövettem. Met vétkeztem gondolattal, szóval és cselekedettel és minden bűnnel amit emberek elkövetnek: (mellét verve) vétkeztem, vétkeztem! Kérlek benneteket, kérjetek számomra Istentől bocsánatot!
    Diakónus: Irgalmazzon neked a mindenható Isten, és adja meg minden bűnöd bocsánatát, multbeliekét és mostaniakét is, őrizzen meg a jövőbeliektől, és erősítsen meg mindem jó cselekedetben, és vezessen el az örök élat nyugalmába!
    Pap, felegyenesedve, keresztet vet a népre: Amen. Szabadítson meg (+) benneteket is az emberszerető Isten és engedje el minden hibátokat! Adjon időt a bűnbánatára és a jó cselekvésére, igazgassa a továbbiakban életeteket a Szentlélek kegyelmével, Ő, aki hatalmas és irgalmas, és dicsőség neki mindörökké. Amen.
    Diakónus: Emlékezzél meg rólunk is az Isten halhatatlan Báránya előtt!
    Pap: Történjék rólatok megemlékezés az Isten halhatatlan Báránya előtt!  Isten oltárához járulok, Istenhez, aki megörvendezteti ifjúságomat.

    Ezután versről-versre váltakozva elmondják a 42. zsoltárt:

    Diákonus: Ítélj meg engem, Isten, és szolgáltass nekem igazságot ítéletemben.
    Pap: A nem-szent nemzetségtől, a gonosz és álnok embertől ments meg engem.
    Dk: Te vagy, Isten, az és erősségem. Miért feledtél el engem? Miért járok szomorúan, amikor szorongat ellenségem?
    Pap: Küldd el, Uram, világosságodat és igazságodat, hogy vezessenek és vigyenek föl engem a szent hegyre és a te hejlékodba.
    Dk: Bemegyek az Isten oltárához, Istenhez, aki megörvendezteti ifjúságomat.
    Pap: Áldva megvallak téged, Isten, én Istenem!
    Dk: Miért vagy, tehát, én lelkem, szomorú, vagz miért háborítasz meg engem? Bízzál Istenben, valld meg őt: Isten az én orcám megszabadítója.
    Pap: Dicsősék az Atyának és a Fiúnak és a Szentléleknek,
    Dk: Most és mindenkor és örökkön örökké. Amen.

    Dk: És újból békeségért gönyörögjünk az Úrhoz. Áldjuk a mi Urunk, Jézus-Krisztus Atyját, aki méltóvá tett minket arra, hogy a dicsőítés helyén  álljunk és lelki énekeket  zengjünk. Mindenható Urunk, Istenünk, üdvözíts minket és irgalmazz!

    A pap kitárt  karral felmegy a lépcsőkön és megcsókolja az oltár asztalát, és ezt mondja:

    A szentség hajlékában és a dicsőítés helyén, az angyalok lakában és az emberek megtisztulásának helyén; az Isten által elfogadott és megdicsőült szent jel és e szent oltár előtt, meghajolva, félelemmel eltelve leborulunk, a te szent, csodálatos és győzelmes feltámadásodat
    Vagy, az ünnep titkának megfelelően:

    Ünnepi misében, itt a pap tömjént tesz a füstölőbe, majd a diakónus tömjénez.
    A nép énekli a Párekhoszutjámp-at:

    Anyád, a Szűz közbenjárására fogadd el szolgáid könyörgéseit, aki sz égnél magasabban vagy, Krisztus! Fényeséget árasztottál véred által a szent Egyházra, és az égiek közé soroltad az apostolok, próféták és szentek tanítók karait. Mi, összegyűlt papok, szerpapok, kántorok és egyháziak karai, tömjánt áldozunk előtted az öreg Zakariás példája szerint. Mennyei seregedeit közbenjárására mindig renduletlenül őrizd az igaz örmények trónját.

    Diakónus: És újból békességért, könyörögjünk az Úrhoz. Hallgas meg, üdvözíts minket és irgalmazz.

    A pap kibontja a kelyhet, az kenyérre keresztet vet, a paténára teszi és halkan mondja:
    Áldás (+) és dicsőség az Atyának és a Fiúnak és a Szentléleknek, most és mindenkor és örökkön örökké. Amen. A mi Urunk Jézus-Krisztus emléke!

    A pap kitörli a kelyhet és az oltár jobb sarkához jön. A diakónus nyújtja a boros és a vízes kannakát, és ezt mondja:
    És újból békességért, könyörögjünk az Úrhoz. Hallgas meg, üdvözíts minket és irgalmazz.

    A pap keresztet vet a borra és a vízre, majd keresztalakban a kehelybe önti, és ezt mondja:
    Áldás (+) és dicsőség az Atyának és a Fiúnak és a Szentléleknek, most és mindenkor és örökkön örökké. Amen. A mi Urunk és Üdvözítőnk Jézus-Krisztus üdvöt  hozó megtestesülésének emlékezetére.

    A pap az oltár közepére jön, megtörli a kehely belső szélét, és a paténát a kehelyre helyezi. Keresztet vet rá és felajánlja és keresztet ír le vele és azt mondja:

    Isten, mi Istenünk, aki a mennyei kenyeret, a mi Urunk Jézus-Krisztust, az egész világ eledelét elküldted, mint üdvözítőt és megváltót és jótevőt, hogy megáldjon és megszenteljen bennünket, magad, Urunk, áldd (+) meg most is ezeket az elédbehelyezett adományokat. Fogadd ezeket mennyei oltárodra. Emlékezzél meg, mint jóságos és emberszerető, a felajánlókról és azokról, akikért felajánljuk, és őrizz meg minket elítéltetés nélkül isteni titkaid papi szolgálatában, mert szent és dicsőséges a te dicsőséged mindennél tiszteletreméltóbb fönsége: Atya, Fiú és Szentlélek, most és mindenkor és örökkön örökké. Amen.

    A pap letakarja a kelyhet. Keresztet vet és hangosan mondja:

    Áldott az Atya és a Fiú és a Szentlélek országa, most és mindenkor és örökkön örökké. Amen.

    A pap vagy a diakónus az oltár jobb oldalán hangosan mondja vagy énekli a Zsámámud-at. Ez a mise változó részei közé tartozik. Esteleg énekelheti a kar is. Utána:

    Diakónus: És újból, békességért, könyörögjünk az Úrhoz. Hallgass meg, üdvözíts minket és irgalmazz.
    A pap az oltár közepén keresztet vet, kifordul és keresztet vet a népre és ezt mondja vagy énekli:
    Áldás és dicsőség az Atyának és a Fiúnak és a Szentléleknek, most és mindenkor és örökkön örökké. Amen.
    Békesség (+) mindnyájatoknak !
    Nép: És a te lelkeddel.
    Diakónus: Boruljunk le Isten előtt !
    Nép: Előtted, Urunk.

    A pap kitárt karral, hangossan mondja ezeket a közös imádságokat:

    Urunk, Istenünk, akinek hatalma kifürkészhetetlen és dicsősége fölfoghatatlan, akinek irgalma mérhetetlen és jósága kimeríthetetlen, tekints határtatlan emberszereteteddel népedre és erre a szent templomra, áraszd ki bőségesen irgalmadat és jóságodat reánk és mindazokra, akik velünk együt könyörögnek; mert téged illet a dicsőség, hatalom és tisztelet, most és mindenkor és örökkön örökké. Amen.
    Urunk Istenünk, üdvözíts népedet és áldd meg örökségedet. Egyházad teljességét őrizd meg. Szenteld meg azokat akik szeretettel köszöntik házad ékességét. Dicsőíts meg bennünket isteni erőddel és ne hagyd el a benned bízókat, mert tiéd a hatalom, az erő és a dicsőség, most és mindenkor és örökkön örökké. Amen.
    Aki mindannyiunkat erre a közös és egybehangzó imádságra tanítottál és megígérted, hogy ha ketten vagy hármanegyetértenek a te nevedben, megadod amit kérnek, teljesítsd most is, javukra, szolgáid kéréseit, ajándékozd nekik mostantól kezdve a te örök életet, mert jóságos és emberszerető Isten vagy, és téged illet a dicsőség, hatalom és tisztelet, most és mindenkor és örökkön örökké. Amen.
    Urunk Istenünk, aki a mennyben az angyalok és főangyalok karait és seregeit rendelted dicsőséged szolgálatára, add most, hogy a szent angyalok is kísérjek bevonulásunkat és legyenek társaink szolgálatodban: velünk együt dicsőítsék jóságodat, mert tiéd a hatalom, az erő és a dicsőség, mindörökké. Amen.

    Diakónus: Figyeljetek!
    Nép: énekli a Sárágán-t.

    A pap mondja a háromszor-szent-ének könyörgéseit:

    Szent Isten, te a szentekben nyugazol és háromszor-szent hangon dicsérnek téged a seráfok és magasztalnak a kerubok és imádnak az összes mennyei erők. Te minden teremtményt a semmiből hoztál létre. Te képedre és hasonlatosságodra alkottad el tekintedet a bűnösről, hanem üdvös bűnbánatot róttál reá. Te méltóvá tettél bennünket, alacsony sorba süllyedt és méltatlan szolgáidat, hogy ebben az órában  megállhassunk szent oltárod dicsősége előt és hozzád méltó imádást és dicsőítést mutathassunk be neked. Fogadd el, Urunk, bűnös ajkunkról ezt a hármszor-szent dicsőítést, és örizz meg minket jóságoddal! Bocsásd meg minden, szándékosan vagz akaratlanul elkövetett vétkünket! Tisztits meg lelkünket, elménket és testünket! Add meg, hogz szentségben szolgáljunk neked életünk minden napján, a szent Istenszülő és az összes szentek közbenjárására, akik előtted öröktől fogva kedvesek voltak, mert szent vagy, Urunk Istenünk, és téged illet a dicsőség, hatalom és tisztelet, most és mindenkor és örökkön orokké. Amen.

    A kar énekli:

    Szent Isten, szent és erős, szent és halhatatlan, ... (betoldások az ünnep titkának megfelelően):

    Diakónus: Adj áldást, uram!
    Pap: Urunk Istenünk, te elfogadod kitárt karral hozzád esdeklő szolgáid könyörgését és irgalmazol nagy irgalmasságod szerint. Áraszd jóságodat reánk és az egész népre, amely bő irgalmadat várja, mert irgalmas és emberszerető Isten vagy, és téged illet a dicsőség, hatalom és tisztelet, most és mindenkor és örökkön örökké. Amen.

     A diakónus elmondja a vállaszos zsoltárt.
    Az év vasárnapjain a zsoltár több alkalommal a következő:

    Diakónus: Téged illet, Isten, az áldás a Sionon és neked mondanak imádságot Jeruzsálemben.
    Nép: Téged illet...
    Diakónus: Hallgasd meg imádságomat; hiszen hozzád jön minden test.
    Nép: Téged illet...
    Diakónus: Téged illet, Isten, az áldás a Sionon
    Nép: és neked mondanak imádságot Jeruzsalemben.

    Most, az apostoli olvasmány. A vágén:

    Papp: Alleluja, alleluja !
    Nép: Istennek legyen hála.
    Kántor: Alleluja, alleluja !
    Nép: Alleluja, alleluja !
    Kántor: énekli az alleluja-verset.
    Nép: Alleluja, alleluja !

    Diakónus: Alleluja, álljatok fel !
    Pap: Békesség (+) mindnyájatoknak !
    Nép: És a te lelkeddel.
    Diakónus: Hallgassátok istenfélelemmel! A mi Urunk Jézus-Krisztus szent Evangheliuma, Szent N. szerint.
    Nép: Dicsőség neked, Urunk Istenünk.
    Diakónus: Figyeljetek.
    Nép: Isten szól hozzánk.
    Nép: (az Evangélium után): Dicsőség neked, Urunk Istenünk.
    Az Evangélium felolvasásnak a végén, a diakónus megcsókolja az evangéliumos könyvet és becsukja. A pap az evangéliumos könyvel keresztet vet a népre, közben a nép énekeli:
    Nép: Alleluja, alleluja !

    Most a pap vagy a diakónus mondja a predikációt. Után, mondunk a hitvallást:

    Hiszünk az egy Istenben, mindenható Atyában, az ég és a föld, a láthatók és láthatatlanok teremtőjében.
    És az egy Úrban, Jézus-Krisztusban, Isten fiában, aki az Atyaistentől, egyszülöttjeként született, ő maga az Atya lényegéből; Isten az Ustentől, világosság a világosságtól, valóságos Isten a valóságos Istentől; született, de nem teremtmény; ő maga az Atyával egylényegű, aki által minden lett az égben és a földön, láthatók és láthatatlanok. Értünk, emberekért, és a mi üdvösségünkért, alászállt az égből; megtestesült, emberré lett, tökéletes módon született Szűz Máriától, a Szentlélek által. Általa testet, lelket és értelmet öltött és mindent ami az emberben van; valóban, és nem látszat szerint. Szenvedett, keresztre feszítették, eltemették, harmadnapra föltámadt; ugyanazzal a testtel fölment a mennybe és az Atya jobbjára ült. Eljön ugyanazzal a testtel és az Atya dicsőségével, ítélni élőket és holtakat. Ezáltal arszágának nem lesz vége.
    Hiszünk a Szentlélekben is; a nem teremtettben és tökéletesben, aki szólott a Törvényben és a prófétákban és az evangéliumokban, leszállt a Jordánra, az apostolok által tanított és a szentekben lakozott.
    Hiszünk az egy, katolikus és apostoli szent Egyházban is; az egy keresztségben, bűnbánatban, a bűnök kiengesztelésében és bocsánatában; a halottak föltámadásában; a lelkek és testek örök ítéletében; a mennyek országában; és az örök életben. Amen.

    A pap megcsókolja az oltárt, keresztet vet magára, helyére teszi az evangéliumos könyvet és fennhangon mondja a Világósító Szent Gergely szövegét:

    Mi azonban dicsőítsük azt, aki az örökkévalóság előt van, leborulva az Atya és a Fiú (+) és a Szentlélek Szentháromsága és egy Istensége előtt, most és mindenkor és örökkön örökké. Amen.
 
 

    Diakónus: És újból békességért, könyörögjünk az Úrhoz.
    Nép: Uram, irgalmazz. (Dér, voghormjá).
    Pap: Urunk és Megváltónk, Jézus-Krisztus, aki vagy nagy irgalmasságodban és bőkezű a te jóteményeidben, aki saját akaratodból elviselted ebben az órában a szenvedést, keresztet és halált a mi bűneinkért, és bőkezűen ajándékoztad Szentlelked ajándékait a boldog apostoloknak: Urunk, könyörögünk hozzád, tégy minket is részeseivé isteni ajándékaidnak, bűneink bocsánatának és Szentlelked elnyerésének, hogy méltó lehessünk lálaadással dicsőíteni téged az Atyával és a te Szentlelkeddel együt, most és mindenkor és örökkön örökké. Amen.
    Békesség (+) mindnyájatoknak !
    Nép: És a te lelkeddel.
    Diakónus: Boruljunk le Isten előtt !
    Nép: Előtted, Urunk.
    Pap: A te békéd által, Krisztus, Megváltónk, amely fölümúl minden értelmet és szót, erősíts meg minket és őrizz meg félelem nélkül minden rossztól. Tégy azonossá bennünket igaz imádóiddal, akik lélekben és igazságban imádanak téged, mert a te mindennél szentebb Háromságodat illeti a dicsőség, hatalom és tisztelet, most és mindenkor és örökkön örökké. Amen.
    Keresztet vet:
    Áldott a mi Urunk Jézus-Krisztus!
    Diakónus: Amen. Adj áldást, uram!
    Pap, oldalt fordulva keresztet vet a népre: Az Úr Isten áldja (+) meg mindnyájatokat!
    Nép: Amen.

    A nép énekeli a Mármín Dérunágán-t:
    Az Úr teste és a Megváltó vére megjelenik előtünk. A láthatatlan mennyei erőségek éneklik és meg nem nyugvó hangon mondják: Szent, szent, szent az erőségek Ura!

    Közben, a pap mitrát letéve, fejét meghajtva, kezét az oltár asztalának szélére téve halkan imádkozik:
    Senki sem méltó azok közül, akiket testi gyengeség és szenvedély terhel, hogy oltárodhoz közeledjék  vagy szolgáljon a te királyi dicsőségednek, mert neked szolgálni negy és félelmes dolog a te mennyei erőségeid számára is. Mégis, határtalan jóságodból, te, az Atya körülírhatatlan Igéje, emberré lettél és főpapunk gyanánt jelentél meg. És mint mindennek az Ura, reánk hagytad ennek a szolgálatnak és vérontás nélküli áldozatnak papságát. Mert te vagy a mi Urunk Istenünk, aki égieken és földieken urlakodsz, aki kerub-trónon ülsz, a szeráfok Ura és Izrael királya, aki agyedül vagy szent és a szentekben nyugszol.. Könyörgök hozzád, egyetlen jótevő, tekints reám, bűnös és haszontalan szolgádra és tisztítsd meg lelkemet és elmémet minden gonosz tisztátalanságtól, és tégy alkalmassá Szentlelked ereje által engem, aki magamra öltöttem a papság kegyelmét, hogy megállhassak szent asztalod előt és a papi ténykedésemmel átváltoztathassam szeplőtelen tested és drága véredet.
    Mélyen meghajol:
    Előtted meghajtva fejemet esedezem, ne fordítsd el tőlem arcodat és ne taszíts ki szolgáid közül,
    Kibontja a kelyhet és megemelve fölajánlja:
    hanem tégy méltóvá, hogy én, bűnös és méltatlan szolgád, bemutathassam neked ezeket az adományokat; mert te vagy a felajánló és a felajánlott áldozat, aki elfogadod és aki adod, Krisztus Istenünk, és téged dicsőítünk kezdet nélküli Atyáddal és legszentebb jótevő Lelkeddel együtt, most és mindenkor és örökkön örökké. Amen.

    A paténát a kehely elé, a pallát a kehelyre teszi. Megmossa a kezét az oltár bal sarkánál és ezt mondja:
    Tisztára mosom kezem és körüljárom asztalodat.
 

    Diakónus: És újból békességért, könyörögjünk az Úrhoz.
    Nép: Uram, irgalmazz. (Dér, voghormjá).
    Pap: Erősségek Ura, Istene és minden lét teremtője, aki mindent a nem-létből hoztál létre és tettél láthatóvá, aki a mi, földből alkotott természetünket ilyen félelmetes és kimondhatatlan titok szolgálatára rendelted: Urunk, akinek bemutatjuk ezt az áldozatot, fogadd el tőlünk ezt a felajánlott adományt; és változásd át Egyszülötted testének és vérének misztériumává. Ajándékozd a bűnbocsánat gyógyírjaként azoknak, akik esznek ebből a kenyérből és isznak a kehelyből, a mi Urunk Jézus-Krisztus kegyelme és emberszeretete által, akivel együtt illet téged, Atya, és ugyanakkor a Szentlelket is, a dicsőség, hatalom és tisztelet, most és mindenkor és örökkön örökké. Amen.

    A pap megcsókolja az oltárt és áldást ad a hívekre:
    Békesség (+) mindnyájatoknak !
    Nép: És a te lelkeddel.
    Diakónus: Boruljunk le Isten előtt !
    Nép: Előtted, Urunk.
    Diakónus: Köszöntsétek egymást szent csókkal! És mindnnyájan, akik nem vagytok rá méltók hogy részesei legyetel ennek a szent titoknak, és akik az ajtóknál vagytok, imádkozzatok!
    A nép énekeli a Kriszdosz i mécs mér-t:

    Pap, kitárva karját: Álljunk illően, álljunk istenfélelemmel, álljunk összeszedetten, és vigyázva emeljük tekintetünket.
    Nép: Hozzád, Istenünk.
    Pap: Krisztus, az Isten Báránya, áldozatul adja magát.
    Nép: Irgalom és béke és a dicséret áldozata.
    Pap: Az Atya és a Fiú (+) és a Szentlélek kegyelme, szeretete és isteni megszentelő ereje legyen (+) mindnyájatokkal !
    Nép: Amen. És a te lelkeddel.
    Pap: Az ajtok, az ajtok! Gondolataitokat istenfélelemmel emeljétek a magasba.
    Nép: Hozzád emeljük, mindenható Urunk.
    Pap: És adjunk hálát teljes szívvel az Úrnak.
    Nép: Méltó és igazságos.

    A pap összetett kézzel, mondja a prefációt:

    Valóban méltó és igazságos, hogy téged, mindenható Atya, mindig állhatatos buzgósággal, hódólattal leborulva dicsőítsünk. Te, felfoghatatlan és együtt teremtő Igéddel elhárítottad az átok akadályát. Ő népét egyházzá alkotta és a benned hívőket tulajdonoddá tette. És úgy tetszett neki, hogy a Szent Szűztől, rendelésed szerint, látható természetet véve magára, köszöttünk lakozzék. És isteni módon új művet építve, a földet éggé tette. Mert ő, aki előt az angyali seregek, az istenség ragyogó és megközelíthetetlen fényességétől megrettenve, nem tudták elviselni, hogy megálljanak, a mi üdvözségünkért emberré lett és megengedte nekünk hogy mennyei karokkal együtt lelki énekeket zengjünk,
    Mindkét kezét a kehelyre teszi és tovább mondja:
    és a szeráfokkal és a kerubokkal egy hangon, új szent énekeket zengjünk és bátran kiáltva velük együtt mondjuk:

    Nép és pap: Szup Dér zorutjáns:
    Szent, szent, szent az erőség Ura. Dicsőséged betölti a mennyet és a földet. Áldás a magasságban! Aldott aki jöttél és jössz az Úr nevében. Hozsanna a magasságban!

    Az ének közben, a pap kezével kört ír le a felajánlott adományot körül. Az ének után, háromszor keresztet vet az adományokra és kitárt karral imádkozik:

    Szent (+), szent (+), szent (+) vagy valóban, és mindennél szentebb; és ki merészkedhetik szavakba foglalni irántunk való mérhetetlen jóságod kiáradását? Te már kezdettől fogva törődtél a bűnbeesett emberrel és számos módon vigasztalást nyujtottál neki: a próféták, a törvényhozás, a papság és a jelkép-szerű tulok-áldozatok által. Ezekben a végső napokban pedig, adósságaink ítéletét megszüntetve, egyszülött Fiadat adtad nekünk, mint adóst és adósságunk kiengyenlítését, mint áldozatot és fölkentet, mint bárányt és mennyei kenyeret, mint főpapot és áldozatot. Mert ő maga az ajándékozó és ugyanő maga az, akit kiosztanak közöttünk, mindig elfogyhatatlanul. Mert valóban és nem látszat szerint emberré lett, és összekeverés nélküli egységben testet öltött az Istenszülő és Szent Szűz Máriától. Keresztülment az emberi természet minden szenvedésén bűntőlmentesen és a mi üdvözségünkért önként vállalta a keresztet.
    A pap kezébe veszi a kenyeret, keresztet vet rá, föltekint a keresztre és mondja:
    A kenyeret szent, isteni, halhatatlan és teremtve alkotó kezébe véve meg (+) áldotta, hálát adott, megtörte, odaadta kiválasztott, szent és körülötte ülő tanítványainak, mondván:
    A kenyeret kezébe véve, kissé meghajolva, fennhangon mondja vagy énekeli:
 
 
 

    A pap a paténára helyezi a szent Testet. Mélyen meghajol, leveszi a pallát a kehelyről, fogja a kelyhet, keresztet vet rá, és mondja:

    Ugyanígy, véve a kelyhet, meg (+) áldotta, hálát adott, ivott belőle, odaadta kiválasztott, szent és körülötte ülő tanítványainak, mondván:
    Két kezével megfogja a kelyhet és kissé meghajolva, hangossan mondja vagy énekeli:

    Nép: Amen. Mennyei Atya, aki Fiadat értünk, a mi adósságunk váltságául halálra adtad, az ő vérének kiontatésa által könyörgünk hozzád: irgalmazz értelmes nyájadnak.

    A pap leteszi a kelyhet; mélyen meghajol. A paténát a kehelyre helyezi és mondja:
    És hogy ezt mindenkor az ő emlékezetére tegyük, parancsként hagyta ránk  a te jóságos egyszülött Fiad. És leszállva a halál mélységeibe a miénkhez való hasonlatosságáért magára vett testében, és a pokol zárait hatalommal szétrombolva, téged, az egyetlen igaz Istent ismertetett meg velünk, az élők és holtak Istenét.

    Két kézzel kissé fölemeli az adományokat, keresztet ír le velük a corporale fölött, és ezt mondja:

    És íme, mi, Urunk, e rendelkezés szerint bemutatva Egyszülötted üdvözitő testének és vérének ezen titkát, megemlékezünk az ő miérettünk üdvösséget teremtő szenvedéséről, életet fakasztó keresztrefeszíttetéséről, háromnapos eltemettetéséről, csodálatos feltámadásáról, isteni mennybemeneteléről, jobbod felől való üléséről, Atya, valljuk és áldjuk az ő dicsőséges második eljövetelét.
    Az adományokat fölemelve, hangosan mondja vagy énekeli:
    és bemutatjuk neked a tieidet a tieidből, mindenért és mindenkiért.

    Nép: Mindenben áldott vagy, Urunk. Áldunk téged, dicsőítünk téged, hálát adunk neked, és könyörgünk hozzád, Urunk Istenünk.

    A pap leteszi a kelyhet és a páténát. Lefedi a kelyhet és mélyen meghajol, imádkozván:

    Valóban dicsőítünk téged, Urunk Istenünk, és mindenkor hálát adunk neked, amiért - méltatlanságunkat nem tekintve - ilyen fölséges és kimondhatatlan titok szolgájává tettél. Nem a mi jócselekedeteinkre való tekintettel, amiből semmink sincs és aminek mindenkor híjával vagyunk, hanem a te túláradó irgalmadban  bízva bátorkodunk közeledni a te Egyszülötted, a mi Urunk Jézus-Krisztus testének és vérének szolgálatához, akit dicsőség, hatalom és tisztelet illet, most és mindenkor és örökkön örökké. Amen.

    A pap kezével félkört rajzol az adományok körül, féloldalt kifordulva keresztet vet a népre és mondja:
    Békesség (+) mindnyájatoknak !
    Nép: És a te lelkeddel.
    Diakónus: Boruljunk le Isten előtt !
    Nép: Előtted, Urunk. - Isten Fia, akit az Atya kibékítésére föláldoztak, az élet kenyerét osztod ki köztünk, szent véred kiontatása által könyörgünk hozzád: irgalmazz a véred által megváltott nyájnak.

    A pap három helyen megcsókolja az oltár asztalát, és mondja:
    Leborulunk és esedezünk és kérünk téged, jóságos Istenünk: küld el reánk és ezekre az elédbehelyezett adományokra veled agyütt örökkévaló és azonos lényegű Szentlelkedet,

    Keresztet vet a szent kenyér, ezt mondván:
    aki által a kenyeret meg (+) áldva, valóban a mi Urunk és Megváltónk Jézus-Krisztus testévé teszed,

    Leveszi a pallát, keresztet vet a kehelyére, ezt mondván:
    és a kelyhet meg (+) áldva, valóban a mi Urunk és Megváltónk Jézus-Krisztus vérévé teszed,

    A paténát a kehelyre helyezi, keresztet vet az ajándékokra és ezt mondja:
    aki által a kenzeret és bort meg (+) áldva, valóban a mi Urunk és Megváltónk Jézus-Krisztus testévé és vérévé teszed, átváltoztatván a te Szentlelkeddel, hogy legyen ez mindannyiunknak, akik részesülünk belőle, az ítélettől való megmenekülésünkre, bűneink kiengesztelésére és bocsánatára.
    Nép: Amen. - Isten Lelke, aki a mennyből leszállván, kezünk által beteljesíted a veled együtt dicsőítendőnek a titkát, az ő vérének kiontatása által könyörgünk hozzád: adj nyugalmat elhunytjaink lelkének.

    A pap lehelyezi az ajándékokat, befedi a kelyhet, mélyen meghajol, és összetett kézzel, mondja:
    Ez által ajándékozd a szeretet, az állhatatosságot és az óhajtott békét az egész világnak, a szent Egyháznak, valamennyi igazhitű püspöknek, papnak, szerpapnak, a világ királzainak, az uralkodóknak, a népeknek, az utazóknak, hajózóknak, foglyoknak, a veszélyében forgóknak, a dolgozóknak és azoknak akik a barbárokkal harcban állnak.
    Ez által, add meg a kedvező időjárást is, a mezők termékenységét és a különböző betegségekben szenvedőknek a mielőbbi gyógyulást.
    Ez által nyugtasd med mind a Krisztusban ezelőtt elhunytakat: ősatyákat, pátriárkákat, prófétákat, apostolokat, hitvallókat, püspököket, papokat, szerpapokat, mindazokat akik fogadalommal tartoztak szent Egyházadhoz és mindazokat a világiakat, férfiakat és nőket, akik a hitben hunytak el.

    Pap: Ez által, jöjj el, hozzánk is, jóságos Istenünk, könyörögünk!
    Nép: Emlékezzél meg, Uram, és irgalmazz. (Hisjá, Dér, jev voghormjá).
    Pap: Az Istenszölő szentséges Szűz Máriáról, Keresztelő Szent Jánosról, Szent István első vértanúról, Világosító Szent Gergely atzánkról, és az összes szentekről történjék megemlékezés ebben a szent áldozatban, könyörögünk!
    Nép: Emlékezzél meg, Uram, és irgalmazz. (Hisjá, Dér, jev voghormjá).

    A. Hétköznapokon vagy ünnepnapokon:
    Pap: Krisztus áldott, dicsőített és magasztalt, ...
 

    B. A Szentlélek ünnepein:
    Pap: A Szentlélek áldott, dicsőített és magasztalt, csodálatos isteni eljövetelét leborulva imádjuk.
    Nép: Dicsőség, Uram, a te Szentléleknek !

    B. A szentek ünnepein:
    Pap: A Szent és Istennek kedves N. N. próféta (vagy: apostol, főpap, vértanú, stb.), akinek emlékét ma tartottuk, legyen megemlítve a szentmisében, könyörögünk.
    Nép: Emlékezzél meg, Uram, és irgalmazz. (Hisjá, Dér, jev voghormjá).

    Pap: Emlékezzél meg, Uram, és irgalmazz és áldd meg a te szent, katolikus és apostoli Egyházadat, amelyet megváltottál Egyszülötted drága vérével és megmentettél a szent kereszttel. Ajándékozz neki rendíthetetlen békességét.
    Emlékezz meg, Uram, és irgalmazz és áldd meg az összes agazhitű püspököket, akik igaz tanításukkal foglalják össze közöttünk az igazság igéjét, és méginkább tartsd meg nekünk szentséges atyánkat N. pápát, boldog pátriárkánkat N.-t, érsekünket (vagy: [fő]püspökünket) N.-t, hosszú ideig az igaz tanításban.
    Nép: Add meg, Uram.
    Pap: Emlékezzél meg, Uram, és irgalmazz és áldd meg az előtted levő víveket és azt, aki ezt a misét bemutatja és ajándékozd nekik mindazt, ami szükséges és ami lelkük üdvösségére vállik.
    Emlékezzél meg, Uram, és irgalmazz és áldd meg azokat akik fogadalmakat tettek és akik szent egyházadért eredményesen munkálkodnak, valamint azokat akik irgalmas cselekedetekkel megemlékeznek a szegényekről, és engedd el - belőled fakadó bőkezűségeddel - tartozásukat, százszorosan itt és az örökkévalóságban.
    Emlékezzél meg, Uram, és irgalmazz és légy kegyes az elhunytak lelke iránt. Adj nekik nyugalmat és világosságot, és sorold be őket szentjeid közé mennyei országodban, és tedd őket méltóvá irgalmasságodra.
    Emlékezzél meg, Uram, N. N. szolgá[ló]dról, és könyörülj rajta a te nagy irgalmasságod szerint,
ha él: és oltalmazd meg minden lelki és testi bajtól.
ha meghallt: és nyugtasd meg látogatásoddal arcod fényességében.
    Emlékezzél meg, Uram, azokról is, akik imáinkba ajánlották magukat, élőkről és elhunytakról; irányítsd akaratuk kéréseit és a mieinket is az igaz és üdvözsségteljes úton; és add meg mindannyiunknak a te el nem múló, boldogító jóságodat; és gondolatainkat megtisztítva, alakíts bennünket templomokká, a te Egyszülötted, a mi Urunk és Megváltónk Jézus-Krisztus testének és vérének befogadására. Vele együtt illet téged, mindenható Atya, életet adó és szabadító Szentlelkeddel együtt a dicsőség, hatalom és tisztelet, most és mindenkor és örökkön örökké. Amen.

    Kezével körüljárja a felajánlott áldozati adományokat, oldalt fordulva keresztet vet a népre és hangosan mondja vagy énekli:
    És a mi nagy Istenünk és Megváltónk Jézus-Krisztus irgalma legyen (+) mindnyájatokkal !
    Nép: Amen. És a te lelkeddel.
    Itt az anafóra vége.

    Pap: Igazság Istene és irgalmasság Atyja, hálát adunk neked, amiért a mi gyarló természetünket nagyobb megtiszteltetésben részesítetted, mint a boldog ősatyákat. Mert az ő számukra Isten volt a neved, mi pedig - jóságodban úgy tetszett neked -, Atyának hívhatunk téged. És most, Urunk, könyörgünk hozzád: add, hogy ezen tőled való, új és drága megszólítás kegyelme napról-napra világosabban fejlődjék szent egyházadban; és add meg nekünk, hogy bátran nyissuk szólásra ajkunkat és mennyei Atyánknak szólítsunk téged, zengedezve és mondva:
    Pap és nép: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy...
    Pap: Uraknak Ura, isteneknek Istene, örök király, minden teremtmény teremtője, a mi Urunk Jézus-Krisztus Atyja: ne vígy minket a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól és védj meg a kísértéstől, mert tiéd az ország és a hatalom és a dicsőség, mindörökké. Amen.

    A pap kezével félkört leírva érinti a felajánlott áldozati adományokat, majd félig kifordulva keresztet vet a népre:
    Békesség (+) mindnyájatoknak !
    Nép: És a te lelkeddel.
    Diakónus: Boruljunk le Isten előtt !
    Nép: Előtted, Urunk.

    A pap háromszor megcsókólja az oltár, és ezt mondja:
    Szentlélek, aki az élet forrása és az irgalom eredete vagy, irgalmazz ennek a népnek, amely alázattal leborul istenséged előt. Őrizd meg épségben. Vésd be lelkébe azt, amit testével kifejez, hogy örökségül nyerje el örök javaidat, Krisztus Jézus, a mi Urunk által, akivel együtt illet, Szentlélek, téged és mindenható Atyát, a dicsőség, hatalom és tisztelet, most és mindenkor és örökkön örökké. Amen.

    Diakónus: Figyeljetek !
    A pap a szent Testét magasba emelve, mondván:
    Szentség a szenteknek !

    A nép a Miájn szurp-ot énekeli:
    Az egyetlen szent, az egyetlen Úr, Jézus-Krisztus, az Atyaisten dicsőségében. Amen.

    Pap: Áldott az Atya, szent, igaz Isten.
    Nép: Amen.
    Pap: Áldott a Fiú, szent, igaz Isten.
    Nép: Amen.
    Pap: Áldott az Lélek, szent, igaz Isten.
    Nép: Amen.

    A pap a paténára helyezi a szent Testet és leveszi a kehelyről a pallát. Magasba emeli a szent Vért, mondván:
    Áldás és dicsőség az Atyának és a Fiúnak és a Szentléleknek, most és mindenkor és örökkön örökké. Amen.
    Nép: Valóban: szent sz Atya, szent a Fiú, szent a Lélek. Áldás és dicsőség az Atyának és a Fiúnak és a Szentléleknek, most és mindenkor és örökkön örökké. Amen.
    Pap: Tekínts le, Urunk Jézus-Krisztus, a mennyből, szentségedből és király dicsőséged trónusáról. Jöjj el, szentelj meg és üdvözíts minket, te, aki az Atyával együtt trónolsz és itt áldozatul adod magad. Tégy méltóvá arra, hogy adj nekünk szeplőtelen testedből és drága véredből, és kezünk által, az egész népnek!
    A pap megcsókolja az oltárt és folytatja:
    Urunk Istenünk, aki egyszülött Fiad nevéről keresztényeknek neveztettél minket és méltóvá tettél a hatású kútban, bűneink bocsánatára való megkeresztelkedésére, és méltóvá tettél arra hogy magunkhoz vegyük Egyszülötted szent testét és vérét: most is esedezünk hozzád, Urunk. Tégy méltóvá hogy újra magunkhoz vegyük ezt a szent titkot bűneink bocsánatára és hálaadással dicsőítsünk téged a Fiúval és a Szentléllekkel együtt, most és mindenkor és örökkön örökké. Amen.

    A pap a szent színekkel kifordulva áldást ad a vívekre, közben mondja:
    A mi Urunk és Megváltónk Jézus-Krisztus szent, szent, drága testét és vérét tiszta szívvel vegyük magunkhoz, aki leszállt a mennyből és közöttünk szétosztja magét. Ez az élet, (+) a remény, a feltámadás, a bűnök kiengesztelése és bocsánata. Zsoltárt zengjetek a mi Urunknak Istenünknek; zsoltárt zengjetek a mi halhatatlan mennyei királyunknak, aki a kerubok szekerén ül!
    Nép: Áldott legyen az Isten!

    A pap kettétöri a szent kenyeret. Jobb felát a paténára helyezi és mondja:
    Milyen áldást vagy milyen hálát mondjunk ezért a kenyérért és ezért a kehelyért? Jézus, csak téged áldunk, Atyéddal és a te Szentlekleddel együtt, most és mindenkor és örökkön örökké. Amen.

    A szent kenyér bal feléből letör egy kis részecskét. A nagyobb részt leteszi a paténára, és mondja:
    Vallom és hiszem hogy te vagy Kisztus, az Isten Fia, aki elvetted a világ bűneit.
    A kis részecskét, a kereszt jelét vetve, a kehelybe ejti és ezt mondja:
    A Szentlélek (+) teljessége!
    Nép: Hála néked, Krisztus!

    A nép énekeli a Dátevi Szent Gergely énekeit :
    Uram, irgalmazz... (Dér, voghormjá)...

    A pap mondja ezeket az imádságokat:

    Szent Atya, aki Egyszülötted nevéről neveztél el bennünket és megvilágosítottál a lelki hatású kút keresztségével, tégy méltóvá hogy magunkhoz vegyük ezt a szent misztériumot bűneink bocsánatára. Vésd belénk Szentlelked kegyelmét, mint a szent apostolokba, akik ezzel táplálkoztak és az egész világ megtisztítói lettek. És most, Urunk, jóságos Atyánk, tedd eztaz áldozást olyanná, amilyen módon akkor este ez apostolok magunkhoz vették, hogy szabadítson meg engem bűneim sötétségből. Ne tekintsd méltatlanságomat és ne vond el tőlem Szentlelked kegyelmét; hanem határtalan emberszereteted szerint ajándékozd ezt a bűnök bocsánatára, a hibák eltörlésére, amint a mi Urunk Jézus-Krisztus mondta és igérte: "Aki eszi az és testemet és issza az én véremet, örökké él". Íme, add ezt nekünk kiengesztelésül, hogy akik esznek és isznak belőle, áldják és dicsőítsék az Atyát és a Fiút és a Szentlelket, most és mindenkor és örökkön örökké. Amen.
    Békesség (+) mindnyájatoknak !
    Nép: És a te lelkeddel.
    Diakónus: Boruljunk le Isten előtt !
    Nép: Előtted, Urunk.
    Pap: Hálát adok neked, Krisztus Király, hogy engem, méltatlant, méltóvá tettél arra, hogy részesüljek szent testedben és véredben. És most, Uram, könyörgök hozzád: ne váljék ez ítéletemre, hanem bűneim kiengesztelésére és bocsánatára, lelkem és testem gyógyulására és minden erényes cselekedet teljességére. Hogy ez szentelje meg életemet, lelkemet és testemet, és tegyen legszentebb Szentháromságod templomává és lakóhelyéve. Hogy szentjeiddel együtt méltó legyek dicsőíteni téged az Atyával és a te Szentlelkeddel együtt, most és mindenkor és örökkön örökké. Amen.
    Hálát adok neked és magasztallak és dicsőítlek téged, Uram Istenem, amiért engem, méltatlant, e napon arra méltattál hogy részesse lehessek isteni és csodálatos misztériumodnak: szeplőtelen testednek és drága vérednek. Ezért, ezek közbenjárásával, könyörgök minden nap és egész életem folyamán: őrizz meg a te szentségeid által. Hogy jóságos szeretetedre emlékezve veled éljek, aki értünk szenvedtél és meghaltál és feltámadtál. Ne közeledhessék hozzám, Uram és Istenem, a kárhozatbavivő ellenség, minthogy megjelöltél a te drága véreddel. Mindenható, tisztíts meg engem szeplőtelen tested és drága véred által minden halálthozó cselekedetemtől, te, aki egyedül vagy bűntelen. Oltalmazd életemet, Uram, minden kísértéstől és ellenségemet futamítsd meg szégyenben és gyalázatban, valahányszor reám támad. Igazgasd elmém és nyelvem járását és testem minden útját. Légy mindenkor velem, biztos igéreted szerint, hogy "Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem fog lakni, és én őbenne". Te mondottad, emberszerető; tartsd meg isteni, megmásíthatatlan parancsaid igéit; mert te vagy az irgalmasság és jóság és emberszeretet Istene és minden jó ajándékozója, és téged illet a dicsőség, Atyáddal és a te legszentebb Lelkeddel együtt, most és mindenkor és örökkön örökké. Amen.

    A pap mélyen meghajol, a szent Vérbe mártja a szent kenyér részeit és keresztet vet magára. Tisztelettel magához veszi, mondván:
    Romolhatatlan tested és véred legyen (+) nekem az életre.
    Nép: Amen.

    A hívek áldozása következik.
    Diakónus: Istenfélelemmel és hittel közeledjetek és szentül áldozzatok!

    A pap baljába véve a cibóriumot (az artóforot) és a kelyhet, jobbjában egy kis részecskét tartva a nép felé fordul és mondja:
    Hiszek a valóságos szent Atyaistenben.
    Nép: Amen.
    Pap: Hiszek a valóságos szent Fiúistenben.
    Nép: Amen.
    Pap: Hiszek a valóságos Szentlélek Istenben.
    Nép: Amen.
    Pap: Vallom és hiszem hogy ez a mi Urunk Jézus-Krisztus valóságos teste és vére, azé, aki elveszi a világ bűneit. Mondjatok: Isten előtt vétkeztem.
    Nép: Uram, nem vagyok méltó hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul az én lelkem. - Háromszor.

    A pap szent Vérbe nyártja részecskét, és az áldozónak nyújtja ezekkel a szavakkal:
    A mi Urunk Jézus-Krisztus teste és vére...
    Az áldozás végén, ezt mondja:
    legyen üdvösségetek és vétkezetőtök az örök életre!

    A pap visszatér az oltárhoz. Közben a nép énekeli az Ászdvádz mér-t:
    Istenünk és Urunk megjelent nekünk; áldott aki az Úr nevében jött.

    A pap az Oltáriszentséggel keresztet vet a népre, és ezt mondja:
    Tartsd meg, Uram, (+) népedet, és áldd meg az örökségedet; őrizd és vezesd őket, mostantól kezdve mindörökké!

    A pap tabernákulumba zárja a cibóriumot. Majd keresztet vet magára a kehellyel. Tisztelettel magához veszi a szent Vért, mondván:
    És a te szent véred bűneim kiengeszetlésére (+) és bocsánatára!
    A nép énekeli a Lăczak-ot:
    Elteltünk jóságoddal, Urunk, magunkhoz véve testedet és véredet. Dicsőség a magasságban annak, aki táplál minket. Aki naponta is táplálsz minket, küldd el reánk lelki áldásodat. Cicsőség a magasságban, aki táplál minket.

    Borral kiöblíti a kelyhet és megissza a bort. Az oltár bal oldalán vízzel lemossa ujjait és megissza a vizet. Az oltár közepe előtt eltörölgeti és összerakja a kelyhet. Közben halkan mondja:

    Hálát adunk neked, mindenható Atya, amiért a szent Egyházat készítetted számunkra, kikötőknek, a szentség templomának, amelyben Szentháromságodat dicsőítik. Alleluja.
    Hálát adunk neked, Krisztus Király, amiért életet adó tested és szent véred által életet ajándékoztál nekünk. Adj nekünk kiengesztelődést én nagy irgalmat. Alleluja.
    Hálát adunk neked, igazság Lelke, amiért megújítottad a szent Egyháyat: őrizd meg sértetlenül Szentháromságod hite által, mostantól kezdve mindörökké. Alleluja.

    Az ének után, a pap folytatja imádságot:

    Hálát adunk neked, Krisztus Isten, amiért ilyen jó eledelt ajándékoztál nekünk életünk megszentelésére. Őrizz meg minket általa, bennünk lakozván, szentül és tisztán, isteni gondoskodásoddal. Védelmezz minket szent és jóságos akaratod legelőjén, hogy ezáltal az ellenséges szellem minden támadásával szemben megerősítve, méltók lehessünk arra, hogy csak a te hangodra hallgassunk, és téged, az egyetlen győzelmes ls igazi pásztort kövessünk és tőled kapjuk meg az elkészített helyet mennyei országodban, Istenünk és Urunk és Megváltónk Jézus-Krisztus, aki áldott vagy az Atyával és a te Szentlelkeddel együtt, most és mindenkor és örökkön örökké. Amen.

    Föltesz a fejére a papi mitrát. És mondja:

    Békesség (+) mindnyájatoknak !
    Nép: És a te lelkeddel.
    Diakónus: Boruljunk le Isten előtt !
    Nép: Előtted, Urunk.
    Pap: Kifürkészhetetlen, felfoghatatlan hármas egységedet, alkotó, fenntartó és oszthatatlanul egység Szentháromságodat illeti a dicsőség, hatalom és tisztelet, most és mindenkor és örökkön örökké. Amen.

    A nép énekli a Kohánámk ăzkén-t:

    Hálát adunk néked, Urunk, amiért halhatatlan aszatlodról táplálsz minket, szétosztva tested és véred a világ megváltásrára és lelkünk életéért.

    A pap megcsókolja ay oltárt, kitárja karját, és hangossan mondja az Aranyszáljú Szent János imádságát:

    Aki megáldod azokat akik áldanak téged, Urunk, és szentté teszed a bennet bíkókat, tartsd meg népedet és áldd meg örökségedet. Egyházad teljességét őrizd meg. Szenteld meg azokat akik szeretettel köszöntik házad ékességét. Dicsőíts meg bennünket isteni erőddel és ne hagyd el a benned bízókat. Ajándékozd a te békédet az egész világnak, at egyházaknak, papoknak, keresztény királyoknak és azoknak akik mint katonák szolgálnak nekik, valamint az egész népnek; mert minden jó adomány és minden tökléletes ajándék felülről van, leszálván tőled, aki a világosság Atyja vagy, és téged illet a dicsőség, hatalom és tisztelet, most és mindenkor és örökkön örökké.
    Nép: Amen.

    A nép énekelve válaszol a Jéghiczi-t:
    Áldott legyen az Úr neve, mostantól kezdve mindörökké! - Háromszor.

    A pap halkan mondja:
    Te vagy, Krisztus Istenünk Megváltónk, a törvény és a próféták beteljedése, aki az Atya akaratát mindenben teljesítetted. Tolts el minket is Szentlelkeddel.
    Diakónus: Szent keresztje által kérjük az Urat, hogy szabadítson meg általa a bűntöl és irgalmassága szerint üdvözítsen kegyelmével. Mindenható Urunk Istenünk, ments meg és irgalmazz.
    Pap: Híveid oltalma és reménye, Krisztus Istenünk, oltalmazd népedet szent és drága kereszted védelme alatt békességben. Mentsd meg a látható és láthatatlan ellenségtől. Tedd méltóvá hogy hállaadással dicsőítsen téged az Atyával és a te Szentlelkeddel együtt, most és mindenkor és örökkön örökké. Amen.

    A nép énekeli az Ornéczicz ăzDér-t:
    Áldom az Urat minden időben; dicsérete mindenkor számban marad.
 
 

    A pap áldást a népre:
    Áldjon meg (+) benneteket a Szentlélek kegyelme; menjetek békével és az Úr legyen mindnyájatokkal. Amen.

    Az elbocsátás után, a pap megcsókolja az oltárt és csendben mondja:
    Uram Istenem Jézus-Krisztus, irgalmazz nekem!

    Hálaadó imádság közben a sekrestyébe megy.
 
 

    Forrásunk: Khorhărtádedăr Szărpoh Bádárákin ăszd árároghouthján Hájászdánjájczh Jegegheczhioh - Örmény Misékönyv, Budapest, 1993.
    Fordította: P. Kádár Antal C. M. Vind.; P. Leszkovszky Pál O. P.; Dr. Szám László.